Amúgy a főzőcske meglepően jól megy, elégedett vagyok magammal. Amikor hazautazok, akkor úgyis hozok otthonról (mint eddig is), de mikor nem, akkor tényleg tudok pár órát szakítani arra hétvégén, hogy főzzek háromféle kaját és bedobozoljam. Mióta megvannak a hangszórók, azóta sorozatok mennek főzés alatt, így nem is unalmas, és nem érzem úgy, hogy a sorozataimból pihenésből vesz el időt.

A konyha is kezd már egy normális háztartáséra hasonlítani (azt leszámítva, hogy a szobában van), vannak fűszereim, tészta, dolgok a fagyasztóban, ilyenek. Meg hát a melegszendvicssütő, a boldogság forrása.

A boldogságos bejegyzésem után felfáztam, abból talán mostanra kilábaltam, erre tegnap óta tüsszögök, reggel elkezdett izélni a torkom, mostanra pedig fáj a fejem és Neocitranozok. Vasárnap délben utazok haza, addigra meg kell gyógyulnom, különben Anyu megöl, ebben biztos vagyok.

Amúgy én tényleg sosem voltam beteg, az utóbbi pár évben viszont egy tél alatt annyiszor lerobbantok, mint előtte egész gimiben. Melegen öltözök, bíbor kasvirág teát iszok, alszom eleget, nem hajtom túl magam, eszek rendesen, sosem érzem, hogy fáznék vagy bármi. Komolyan már.

• kiderítettem, hogy az aldis bögrés leves is nagyon finom, és olcsóbb is
• szerelmes vagyok a melegszendvicssütőmbe
• mikor kitakarítok, kimosok, tiszta és rendezett minden, és az enyém, csak az enyém, még akkor is, ha 25 nm, és albérlet, és a gatyám rámegy a fenntartására
• telepítettem orosz billentyűzetet a telefonomra
• az oroszóra előtt elfogyasztott chilis forró csoki
• felhoztam Veszprémből a régi hangszóróimat, így végre nem csak fejhallgatóval tudok filmet nézni/zenét hallgatni
• mivel se híradót nem nézek, sem indexet nem olvasok, ezért nem igazán vagyok képben a nagyvilággal (belföldi politikával annál inkább, hála a tumblr-nek, facebooknak, embereknek), és ez jó *
• szokásos éves értékelésen átlag feletti pontozást kaptam, ami erre az évre nagyobb fizuemelést és jutalmakat jelent majd (yey!)**
• két nappal fellépés előtt kész voltam a szólómmal
• a nyugati mekinél fagyoskodva elhadart jó hírek

*tegnap a hangszórót kihasználva rizsfőzés közben megnéztem a híradót, felborult óceánjáró, ma ránéztem az indexre, lelőtt turisták, hát inkább élek tudatlanságban. már így is eléggé nyomasztanak az árak emelkedése, a gyengülő forint, hogy lehet, hogy tényleg külföldre kéne menekülni (itthon már alig maradt valaki)***

**ami igazán jól jön, tekintve, hogy kicsit elszámoltam ezt a lakásfenntartósdit. nem éhezek meg ilyenek, csak nem akarom egyik hobbimat sem feladni, mert akkor minek élek, szóval még van mit pofozni a pénzügyeken.

***Anyu egyszer megmondta, hogy ha bejelenteném, hogy kiköltözök külföldre, akkor levágná a lábam éjszaka. ilyen összetartó család vagyunk, na.

Megírandó levelek (bocsi!), összehozandó találkozók, megtanulandó szavak, összerakandó koreográfiák, nyolc nap alatt három fellépés, hamar porosodó kitakarítandó lakás (szállópor, why u no die?), megnézendő sorozatok, ledolgozandó munkaórák, kimosandó ruhák, hazalátogatás, alvás.

Ezeket kéne összehozni.

Először is: BÉRKING! Én nyertem, a szembeszomszéd behúzza a függyönyt!!

Nem bánnám, ha az évem olyan lenne, mint ez a hetem. Hétfőn elmentem jógázni, majdnem meghaltam, de jó lesz ez. Kedden korábban végeztem, így eljutottam táncra, ami után még kiporszívóztam és port törölgettem. Szerdán oroszra mentem, ami után még fürdőt takarítottam (én hős!), csütörtökön megint tánc, pénteken iszogatás hajnali háromig, szombaton zombulás, bevásárás, főzés, vasárnap délelőtt tánc, délután további zombulás. Mellékesen megnéztem egy évad American Horror Story-t is.

Szóval csak arra akaram rávilágítani, hogy sikerült belesuvasztanom időmbe és energiámba mindent, amit szeretnék csinálni. Ebből persze a keddi és hétvégi tánc nem állandó, szóval lenne időm pihenni, hazautazni, meg oroszra készülni, az online angolt csinálni, amire a cégnél jelentkeztem.

Nyilván már most borul az egész, mert pénteken kiderült, amire eddig is számítottunk: az adóváltozások és az Erzsébet utalványos faszkodás miatt határozatlan ideig nem kapunk melegétel utalványt. Ez elég nagy szívás, mert nekem azzal együtt, hogy havi kétszer hazautazok Veszprémbe (és így néhány napig van kajám), ez az utalvány hónap végéig elég volt kajafutárra hétköznap. Számolgattam kicsit, hogy mennyire esne jól ezt is a fizetésemből állni, és hát nem igazán. Persze a kajálási szokásaimat már az utóbbi két hónapban racionalizáltam, elmegyek a messzebb levő, de olcsóbb boltba heti nagybevásárlást intézni, főzeléket és tésztát rendelek, nem húst körettel, meg ilyenek, de a kajautalványt fizuból pótolni nem igazán szeretném.

Így a hétvégén próba jelleggel elindítottam az Anna rezsón főz horror/science fiction sorozatot (fogalmam sincs, hogyan fogom ezt időbeosztásilag megoldani), persze nem kell semmi extrára gondolni, currys zöldségek kuszkusszal volt a menü, meg vettem tortellinit, amit elég csak kifőzni, tésztát, üveges szószt, fagyasztott spenótot, húdeizgi. Meg véletlenül búzadarát liszt helyett, de ahogy mondani szokták, minden kezdet nehéz.